Thealógia, tudományos háttér, második rész: a világ meghódítása

A Nagy Istennő thealógiájának tudományos hátterét az előző részben kezdtük el vizsgálni. Folytassuk most egy felismeréssel:

A Nagy Istennő kultusza néhány évezred alatt szó szerint a fél világon elterjedt!

Bár a „neolit forradalom” évezredek alatt zajlott le, és Eurázsiában való elterjedése is több ezer évet vett igénybe, úgy tűnik, mindenütt Írországtól Indiáig, Skandináviától Észak- Afrikáig hasonló, vagy azonos alapvető szimbólumrendszer, és kultusz/vallás jelent meg, a korábbi Földanya-kultuszból kisarjadva. Eliade szerint ekkor alakul ki – a Földanya egyeduralkodóvá válásával – az a képzet, hogy az emberek, akárcsak a növények, a földből születnek, és haláluk után oda, tehát a Földanya méhébe, térnek vissza.[1]

Eliade is (f)elismeri,[2] hogy az anyai, női szakralitás már az őskőkorban fontos volt. A vénuszidolok jellegzetességeit magán hordozó Istennőszobrok a Kárpát- medencétől Krétáig, Anatóliától Indiáig mindenütt megjelentek,[3] a genitáliákat kihangsúlyozó szobrocskák pedig a predinasztikus Egyiptomtól Szírián, Mezopotámáin, Iránon és Kis-Ázsián át Trójáig, az Égeikumig, Ciprusig, Krétáig és Dél-Európáig mindenütt jelen voltak.[4] 

Lényeges, hogy szem előtt tartsuk, ebben a korban a földművelés egybekapcsolódott a Földanya (vagy Földanyák) kultuszával, amelyet a neolitikumi földműves emberiség közös vallásának tekinthetünk Eliade[5], Hahn[6], vagy éppen Neumann[7] szerint. 

Neumann szerint „a Szibériától a Pireneusokig húzódó hatalmas területen megjelenő [istennő-]szobrok arról tanúskodnak, hogy létezhetett egy egységes „világnézet”, amelynek a Nagy istennő volt a középpontjában. E kőkorszakbeli kultúra homogenitása független a szobrok származási helyétől”.[8] 


__________________________________
1 Eliade 2002a, 41.
2 Eliade 2002a, 41.
3 Eliade 2004, 117.
4 Eliade 2004, 118.
5 Eliade 2002a, 47.
6 Hahn 1980, 49-50.
7Neumann 2005, 111. skk.
8 Neumann 2005, 111.