Friday, November 27, 2015

Thealógia, Szent iratok, első rész: Mennydörgés

Az istenségek, szellemi lények kapcsán, és általában a vallások kritikájában gyakran elhangzik, hogy "hol van Isten, amikor ez és ez a szörnyűség történik?" vagy "ha Isten létezik, miért nem ad jelet magáról?"

Általános igazság az is, hogy egy hitetlennek semmi sem bizonyíték, egy hívőnek minden az.

Mégis, van valami, ami az idők kezdete óta egyértelmű bizonyítéknak tekinthető, ez pedig a kinyilatkoztatás. Természetesen minden kinyilatkoztatás megkérdőjelezhető. Amikor egy próféta(nő) a saját tettei igazolására "kap" igazolást az istenségétől, ott élhetünk a gyanúval, hogy legjobb esetben is csak a saját tudatalattija szólt hozzá.

Amikor viszont a kinyilatkoztatás inkább felfedő, információközlő, és a befogadó számára több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol, ráadásul mindezt úgy, hogy nem igazol egyetlen önös, földi, emberi tettet sem - ott ránk bízatott, mit kezdünk vele.

A Nagy Istennő többször is megnyilatkozott az évezredek során. Elsőként egy olyan, töredékesen fennmaradt üzenetét tesszük közzé, amelyik sokáig rejtezett a sivatag mélyén, és csak a huszadik században került ismét napvilágra.




Nyelv, Dátum, Szerző, Eredet, és Kézirat


A Mennydörgés, Tökéletes Elme csak kopt verzióban létezik, amit Nag Hammadiban tártak föl (NHC VI,2:13, 1-21,32). A szerző, időpont és a származási hely ismeretlen, de a második-, vagy harmadik század kulturális közege miatt kézenfekvőnek tűnik Alexandria. De biztosra vehető, hogy a szöveg eredetileg görög nyelven íródott, jóval kr.u.350 előtt, mely a kopt kézirat valószínűsíthető születési ideje. A fennmaradt szöveg viszonylag teljes, kisebb sérüléssel a teteje alatt az első négy lapon (13-16), és valamivel súlyosabb sérülés az első tíz sorokban a maradék kézirat-oldalakon (17-21).

Ki lehet a beszélő?


Régóta vita tárgya, ki is lehet a titokzatos istennő, aki beszél a hallgatósághoz. A legtöbb tudós Sophiát nevezi meg, a Bölcsesség istennőjét –azonban ez tipikus hibának is mondható: ha gnosztikus-jellegű írás és istennő szerepel benne, akkor az ex catedra Sophia. Szóba jöhet még Pronoia, mint látni fogjuk, de ez is csak spekuláció lehetne.
Ugyanakkor az elemzésből kiviláglik, hogy egyértelműen nem lehet gnosztikusnak nevezni az írást, sőt, egyáltalán nem lehet egyértelműen meghatározni a műfaját.
Saját meglátásom szerint az önjellemzések alapján nem Sophia, hanem Ízisz az isteni beszélő, pontosabban Ízisz, Sekhmet és Bastet istennők szinkretikus istensége, a kr.u. 3. századi Ízisz-misztériumok istennője.
A szöveg lehetett egy beavatási szertartás fő szövege is, melyet a papnő, mint Ízisz adott elő a hallgatóságnak –s akik e szöveg hallgatása és megértése révén kerülhettek tovább a bensőbb titkok felé.

A Mennydörgés egyedisége


A magyar fordítás és a kommentár G.W.MacRae fordítása alapján készült.
Nag Hammadi Kódexek, V,2-5 és VI;
Berlini Papirusz 8502,1 és 4, ed. D. Parrott,
Leiden: E. J. Brill, 1979, 231-55, kritikai referenciaként G. W. MacRae angol fordításához, a The Nag Hammadi Library in English-ben, ed. J. M. Robinson, 271-277;
B. Layton, The Gnostic Scriptures, NY: Doubleday, 1987, 80-85
A költemény elrendezése R. Unger „Zur sprachtlichen und formalen Struktur des gnostischen Textes ’Der Donner: der vollkommene Nous,’”-t követi. Oriens Christianus 59 (1975) 78-107.

A Mennydörgés, a Tökéletes Elme a Nag Hammadi kódexekben található költemény (NHC VI,2). Stilisztikailag három stílusból áll: hasonlóan a héber bölcsesség-írásokhoz, vagy az Ízisz(Aset)-aretalógiákhoz és a platoni dialógusokhoz. Ezeket a stílusokat váltakozva használja. Vallási szempontból nehéz meghatározni a szöveg forrás-tradícióját. Nem mutat be kizárólagosan zsidó, ortodox keresztény, vagy gnosztikus keresztény témákat, és egy ismert gnosztikus „mítoszra” sem utal.
A mű egy női istenség/istennő párbeszéd formátumú kinyilatkoztatása, aki egyes szám első személyben és második személyhez beszél.
És éppen ez a személy-váltakozás az, ami közelebb visz minket a szöveg megértéséhez és kapcsolódási pontokat találhatunk a bibliai Bölcsesség szövegekkel (pl., Péld 8, Préd 7-8, 1 Enoch 42). A Mennydörgés kiválóan kombinálja a különböző stílusokat a paradoxonok és antitézisek által, amik miatt gyanítható a görög eredet.
Tartalmát és formáját tekintve a Mennydörgés más Nag Hammadi kódexekben található írásokhoz is hasonlít: azon himnikus beszédekhez, ahol Pronoia nyilvánul meg (in Ap. John II,1:30,11-31,28); Protennoia (Trim. Prot. XIII,1); Sophia Zoe, az „Élet Évája” (in Orig. World II,5:114,8-15); és a spirituális Éva az Éva Evangéliumában (Epiph., Pan. 26.3.1). Csakhogy szemben ezekkel a szövegekkel a Mennydörgés nem „használ” közvetítőt, az istenség közvetlenül nyilvánul meg a hallgatóságának.

Egyedülálló tehát a szöveg, még a Nag Hammadi Kódexek között is.
A rövid bevezető után következzen maga a kinyilatkoztatás

Mennydörgés

(angol kritikai fordítás: G.W. MacRae)

„A hatalomtól küldettem el
És eljöttem azokhoz, kik elmélkednek rajtam.
És megtaláltak azok között, akik kerestek engem. (13,2-5)
Nézzetek rám, ti, akik elmélkedtek rajtam;
S ti hallgatók, halljatok engem!
Ti, akik rám vártok, fogadjatok magatokhoz engem.
És ne űzzetek el látásotok elől.
S ne tegyétek gyűlölködővé, sem hangotokat, sem a hallásotokat.
Ne legyetek tudatlanok felőlem, sehol és semmikor.
Legyetek éberek!
Ne legyetek tudatlanok felőlem. (13,5-15)
Mert vagyok az első és az utolsó.
Vagyok a tisztelt és megvetett.
Vagyok a szent és a céda asszony.
Vagyok a feleség és szűz.
Vagyok az anya és a leány.
Anyám tagjai vagyok.
Vagyok a meddő asszony, és az kinek számos fia van.
Vagyok a menyasszony, kinek násza nagyszerű, és nem vettem magamnak férjet.
Vagyok a bába, és az, aki nem szül.
Vigasza vagyok vajúdásaimnak.
Vagyok a menyasszony és a vőlegény.
A férjem az, ki nemzett engem.
Apám szülőanyja vagyok és nővére férjemnek.
És ő az én gyermekem.
Szolgája vagyok annak, ki alkotott engem és uralkodója utódaimnak.
De ő az, ki idő előtt [nemzett engem], a születés napján és ő az én utódom, kellő időben, és erőm tőle származik.
Vagyok a pálcája ifjúkora erejének, s ő az én öregkori botom.
S bármit akar, az történik velem.
Vagyok a felfoghatatlan csend, s a gyakran felbukkanó gondolat.
Vagyok a rengeteg hang szava, és a rengeteg alak megnyilatkozása (logosza).
Vagyok a kimondott nevem. (13,15-14,15)
Miért, hogy ti, akik gyűlöltök, szerettek engem?
És gyűlölitek azokat, akik szeretnek engem.
Ti, akik megtagadtok, hitet tesztek mellettem,
És akik hitet tesznek mellettem, azok megtagadnak.
Ti, akik igazat szóltok rólam, hazudjatok,
És ti, akik hazudtatok rólam, szóljatok igazat.
Ti, akik ismertek engem, legyetek tudatlanok felőlem; és azok, akik nem ismertek
engem, jöjjenek, hogy megismerjenek! (14,15-25)
Mert vagyok a tudás és a tudatlanság.
Vagyok a szégyen és a merészség.
Szégyentelen vagyok és szégyenkezem.
Erő vagyok és félelem vagyok.
Hadakozás vagyok és béke. (14,26-32)
Figyelmezzetek rám. (14,32-33)
Vagyok a megszégyenített és a hatalmas lény. (14,33-34)
Ügyeljetek szegénységemre és vagyonomra.
Ne legyetek gőgösek hozzám, mikor a földre hajítanak,
S akkor megtaláltok majd azok között, akik jönnek.
És ne bámuljatok meg a trágyadombon, és menjetek és hagyjatok ott, számkivetve.
S akkor megtaláltok a királyságokban.
És ne bámuljatok meg, mikor kidobnak azok közé, kik kegyvesztetté váltak, és a legjelentéktelenebb helyeken,
És akkor kacagjatok rajtam.
S ne űzzetek ki azok közé, kiket dicstelenül öltek meg. (14,34-15,14)
De én, én könyörületes vagyok, és kegyetlen vagyok. (15,15-16)
Legyetek résen!
Ne gyűlöljétek engedelmességemet,
És ne szeressétek önuralmam gyengeségemben.
Ne hagyjatok el,
És erőmtől ne féljetek.
Ugyan, miért nézitek le félelmemet,
És átkozzátok büszkeségem? (15,16-24)
Én vagyok az, ki minden félelmekben létezik, és merészség a reszketésben.
Vagyok az, aki gyenge, s jól érzem magam a hely gyönyörében.
Vagyok a bolond és vagyok a bölcs. (15,25-31)
Miért gyűlöltetek engem tanácsaitokban?
(Azért) Mert én csöndben leszek azok között, akik hangtalanok,
S meg kell mutatkoznom és beszélnem?
Miért gyűlöltetek akkor, ti görögök?
Mert barbár vagyok a barbárok között? (15,31-16,3)
Mert én a görögök bölcsessége,
És a barbárok igaz tudása vagyok.
Vagyok az ítélet, görögök és barbárok fölött.
Vagyok az, kinek képmása többszörös Egyiptomban,
És az, kinek nincs képmása a barbárok között.
Vagyok a mindenütt gyűlölt és a mindenütt szeretett.
Vagyok az, kit Életnek neveznek, ti pedig Halálnak.
Vagyok az, kit Törvénynek hívnak, ti Törvénytelenségnek.
Vagyok az, akit üldöztetek, s vagyok az, akit elfogtatok.
Vagyok az, akit szétszórtatok, és összeszedtetek megint.
Előttem megszégyenültetek és szemérmetlenek voltatok velem.
Vagyok az, aki nem tart ünnepet, és vagyok az, akinek ünnepe rengeteg.
Én, én istentelen vagyok, és vagyok az, kinek Istene többszörös.
Vagyok az, ki fölött elmélkedtek, és vagyok az, akit megvetettetek.
Tanulatlan vagyok, és ők ezt tanulják tőlem.
Vagyok az, akit semmibe vettetek, s elmélkedtetek fölöttem.
Vagyok az, aki elől elrejtőztetek, s az, ki előtt felbukkantok.
De valahányszor elrejtitek magatokat, én magam fogok megjelenni.
Mert valahányszor felbukkantok, én [rejtőzöm el] előletek.
Azoknak, akiknek […]
[…]
[…] érzéketlenül
Vegyetek engem […] [megértés] a fájdalomból.
és vegyetek engem magatokhoz a megértésből [és] fájdalomból.
Vegyetek engem magatokhoz a szégyenteljes helyekről és a bűnbánatból.
És szerezzetek meg azoktól, akik jók maradtak a szégyenletességben is.
Szégyentelenül, ragadjatok magatokhoz szégyentelenségben;
És szégyentelenül szégyenkezve hibáztassátok tagjaimat magatok között.
És jöjjetek hozzám, ti, akik ismertek engem, és ti, kik ismeritek tagjaimat.
Hozzátok létre a nagyokat a kicsiny első teremtmények között.
Lépjetek előre a gyermekkorhoz, és ne nézzétek le, mert kicsi és apró.
S ne vegyétek el a nagyságot részletekben a kicsinységből,
Mert a kicsinység a nagyságról ismerszik meg.
Miért átkoztok és tiszteltek engem?
Ti megsebeztetek és megkönyörültetek.
Ne válasszatok el az elsőktől, kiket ismer[tetek.
És] senkit ne dobjatok [ki,
és ne] hozzatok senkit vissza […]
…visszahozott titeket
és…[nem ism]eritek őt (17,4-18,5)
[Én…{Ismerem azt}] ami az enyém
[…] ismerem az el[sőket], és az utánuk következők ismernek engem.
De én vagyok a [tökéletes] tudat és a [{villámlás}] nyugalma.
Én vagyok a kutatásom tudása, és azok lelete, akik utánam kutatnak.
És azok parancsa, akik engem kérdeznek.
És az erőknek ereje az angyalokról való tudásom alapján, akik logoszom által küldettek el,
És az istenekről, kik idejük szerint a parancsom által,
És velem van, miáltal minden ember szelleme létezik,
És bennem van, miáltal a nők léteznek.
Vagyok a magasztalt és dicsért és a gúnyosan megvetett.
Vagyok a béke és miattam tör ki háború.
S vagyok egy idegen és egy honfitárs,
Vagyok a lényeg, s az, kinek nincs lényege.
Azok, kik együttlétemből jönnek a létezésbe, nem tudnak rólam,
És azok, akik a lényegemben vannak, tudnak engem.
Akik közel állnak hozzám, tudatlanok voltak felőlem,
És akik messze vannak tőlem, ismertek engem. (18,6-35)
Azon a napon, amikor közel vagyok [hozzátok, ti] messze vagytok [tőlem.
És] azon a napon, mikor [messze vagyok] tőletek, [közel] [vagyok] hozzátok.
Én [vagyok] [{mindeneken}] belül
[Én {vagyok, aki megismerhető}] a jellegekről
Én vagyok, aki [{megismerszik}] a szellemek teremtéséről, [{én vagyok}] a lelkek kívánsága. (18,35-19,8)
[Vagyok] az egyesülés és a felbomlás.
Vagyok a megmaradás és az elvesztés.
Vagyok a leereszkedés s ők feljönnek hozzám.
Vagyok az ítélet és a felmentés.
Én, én bűntelen vagyok, és a bűn gyökere belőlem származik.
Vagyok a bujaság külsőmben, s a szív önuralma bennem létezik.
Vagyok a hallás, mely elérhető mindenkinek, és a felfoghatatlan beszéd.
Vagyok a néma, aki nem beszél, és szavaim száma tengernyi sok. (19,9-25)
Hallgassatok engem szelídségben, és tanuljatok tőlem keménységben. (19,25-27)
Én vagyok az, ki felkiált,
És én vagyok, ki a földre vettetik.
Elkészítem a kenyeret, s az elmémet belül.
Vagyok a saját nevem tudása.
Vagyok az, aki felkiált, és aki figyel.
Megjelenek é[s {lepecsételt zárakon át}] besétálok [{az én házamba,}]
Pecsétje az én […]…[nak jele]
Én vagyok […] a védelem.
Vagyok az, akit Igazságnak hív[nak]. És veszélynek[…] (19,28-20,8)
Magasztaltok engem […], és suttogtok [ellenem].
Ti, akiket legyőztek,
Ítéljétek meg őket, mielőtt ők ítélnek meg titeket.
Mert a bíró és a pártosság bennetek lakozik.
Ha elítéltettek általa, ki fog felmenteni titeket?
És ha ő felment, ki lesz képes bebörtönözni titeket?
Mert ami benned van, ugyanaz, mint ami kívüled van.
És az, ki megformált téged kívül, benyomást tett róla bensődben.
És amit magad körül látsz,
Azt önmagadban látod.
Ez látható, és ez a te öltözéked.
Hallgassatok meg, hallgatók, és legyetek tanultak szavaimból ti, akik ismertek engem. (20,9-28)
Vagyok a hallás mely elfogadható minden esetben,
És a beszéd, mely megfékezhetetlen.
Én vagyok a hang neve, és a név hangja.
Én vagyok az írás jele, és a különbség megnyilatkozása.
És én …
[3 sor hiányzik]
[…] fény […] és […]
[…] hallgatók […] ti.
[…] a hatalmas erő.
És [{vagyok, aki}] nem fogja elmozdítani a nevet.
[…] aki alkotott engem
De én ki fogom mondani a nevét. (20,28-21,11)
Tekintsétek hát szavait, és minden írását, mely elkészült.
Figyelmezzetek hát, ti, hallgatók, és ti szintén, angyalok,
És azok, akik elküldettek,
És ti, szellemek, akik föltámadtatok. (21,12-18)
Mert én vagyok az, aki egyedül létezik,
És nincs senkim, aki megítélne engem. (21,18-20)
Mert rengeteg a kellemes forma, mely számos bűnben lakozik,
És féktelen tettekben és dicstelen szenvedélyekben és futó gyönyörökben,
Melyeket megfékeznek, míg kijózanodnak,
És fölrohannak a pihenőhelyükre.
S ott meg fognak találni engem,
És élni fognak és nem halnak meg többé megint. (21,20-32)

No comments:

Post a Comment