A Hagyomány a szent liget Életfája

A hagyomány olyan, mint egy fa, mert a tradíció nem kőbe vésett, szilárd rendszer. A hagyomány egy fa, amely hajlékony, mégis önmaga marad. Apró magból kel ki, és ha kedvező talajra lel, táplálják és óvják, hatalmassá terebélyesedik. A tradíciót nem elég követni, táplálni is szükséges. Időnként ágát veszíti, de újra és újra kizöldül és meghozza termését. 

Ám minden fa a maga fajtája szerint terem.

A Hagyományt őrizzük és megéljük, ezáltal – általunk – marad élő és rugalmas. A tartást belső értékrend adja, a védelmet külső hitrendszer alkotja. A hagyomány transzmateriális entitás; olyan létező, amely túl van az anyagi léten, tisztán szellemi; mégis létezik egy élőlény, amellyel tökéletesen analóg: ez pedig a fa.

Kép forrása

Minél több a fa, annál nagyobbra nő az erdő, de a fák versengenek is: egymás rovására növekszenek, ugyanakkor egymást táplálják. Ha egy fa megöregszik és kidől, és halála által más fáknak lesz táptalaja. Közben megannyi termést hoz, és újabb fák sarjadnak ki az által hozott magokból.

Éppen úgy, mint a hagyományok.

A fákat eleinte óvni kell, gondozni, ápolni, és ahogy növekszik, úgy terebélyesedik, erősödik – egyszersmind rugalmatlanabbá, nehézkesebbé válik. Az évtizedek, évszázadok múlásával a fák olyannyira megkérgesednek, annyira kihal belőlük az élet, hogy egy kisebb vihar kidöntheti őket.

Éppen úgy, mint a hagyományok esetében.

De egy hagyományt meg lehet újítani. És csak rajtunk áll, mennyire járunk sikerrel. Az Égiek minden segítséget megadnak, amennyiben kérjük és cselekszünk is.

Ezért mondjuk, hogy az Istennő hagyománya a szent liget Életfája. Mert ez a tradíció éltető gyümölcsöt terem, amely által új életre kelhetünk. Rajtunk áll, szakítunk-e a terméséből.