Monday, February 1, 2016

A halogatásról


Ahogy Kelet a 19. században elemi erővel szivárgott be a Nyugat hagyományai közé (és a spiritiszta szalonok, titkos társaságok és ezoterikus közösségek elképzelhetetlenek voltak kínai, indiai, olykor japán tárgyak és eszmék nélkül), úgy jelent meg néhány máig közkedvelt kifejezés. Karma, Taó, csakra, mandala, mudra, stb.

Bár eltelt közel két évszázad és könyvtárnyi szakirodalom, mesterek számos generációja és az élet kőkemény tapasztalatainak rengetege áll rendelkezésre, az elemi tájékozatlanság mind nagyobb teret nyer.
Mintha az emberek szándékosan tagadnák meg a valóságot, hogy saját elképzeléseiket állíthassák be valóságosnak. Az egó diadala, hogy egy közkedvelt frázist pufogtassunk.



Aki mindent halogat és csak vár a sült galambra, az azt veszi majd észre, hogy elment az élet mellette és ő még mindig csak vár. Megkeseredve, magányosan, szegényen. Pedig olyan türelmesen várt...


A lényegi különbséget Kelet és Nyugat között sokan látták, látják (gondoljunk csak a hazai spirituális mesterek közül Hamvas Bélára, Weöres Sándorra, Baktay Ervinre vagy Szepes Máriára):

Kelet alapvetően, elemi szinten és szubsztanciálisan Passzív, míg a Nyugat Aktív.

Minden keleti tan, eszme, erkölcs és szakrális, spirituális kifejezés erre az őspasszivitásra épül.
Emellett jelen van az aktivitás is, de csak annyira, amennyire a Nyugati hagyományokban a passzivitás.

És ennek ellenére sokan a Nyugati világban nevelkedve akarják a Kelet tétlen nézelődését erőltetni - hibásan, mert a wu-wei, a meditáció Keleten nem jelent valós tétlenséget.
Lippai Marianna írása kiváló példa arra, miért veszélyes elegy a tudatlanság, a meg-nem-értés és az érzelgősség:

"Tanulj meg türelmesen várni! Minden érkezik időben, csak tudj várni! Kivárni. Hisz ami neked rendeltetett, az úgy is a tied. Ami hozzád kell, hogy érjen, az megérkezik. Aki veled kell, hogy legyen, az veled lesz. Semmi nem jön hamarabb, vagy később. Minden a maga idejében érkezik, még ha néha nem is hiszed, hogy létezik. Hiszen attól, hogy még valamit nem látsz, vagy nem érzékeled, attól az még van, s csak idő kérdése és közös lesz vele az életed. Csak legyen türelmed. Mert sürgetni semmit nem lehet, hisz az ember sokszor képtelen megváltoztatni egy helyzetet. A helyzet pedig mindig az, ami. Egyszerűen el kell fogadni. Ha pedig meg van az elfogadás, annál jobban megy majd a várakozás. Várakozz hát boldogan és türelmesen, s meglásd, időben megérkezik az életedbe minden! (Lippai Marianna)"

Marianna tökéletesen félreviszi mindazokat, akik hallgatnak rá - de nem ő személyesen a forrása ennek a tévedésnek, hiszen másoktól is hallani.


Aki csak vár, amellett elmennek a lehetőségek. 



A lehetőségek, amelyek száma egy végtelen multiverzumban pontosan végtelen. Igen, türelemre szükség van, belátásra, bölcsességre, és ugyanígy döntésképességre és cselekvésre is.

Gondold így: konyha, kipakolva tojás, tej, minden ami egy süteményhez kell.

Lesz abból sütemény, hogy ülsz és vársz, hogy a "sütemény megérkezzen időben", mert az a sütemény "neked rendeltetett, az úgyis a tiéd"?

Pontosan.

Soha az életben nem lesz sütemény az asztalon, ha valaki nem süti meg. 



A konyha a világ. A tojás, tej, liszt, stb. az eszközök. A sütemény elkészítése a lehetőség. A szakács te vagy.

Süteményt akarsz, azaz egészségben, jólétben, szeretetben élni, úgy, hogy megbecsülnek, szeretnek, és te is segítesz másoknak?

Akkor ragadd meg a kötényt, tűrd fel a ruhaujjad és kezdj neki tésztát gyúrni! Mert a helyzeteden csak te tudsz érdemben változtatni.

A te életed, a te döntéseid, a te felelősséged és lehetőséged!



A türelem majd akkor kell, amikor várod a tészta megkelését, és majd amikor betetted a sütőbe és várod, hogy megsüljön. Akkor majd szemlélődhetsz türelmesen, várakozhatsz kedvedre.

És akkor, CSAK akkor kapod meg azt, ami neked jár, ha elvégezted a munkádat, amiért e világra születtél.


2 comments: