Ahogy egyre fáradtabbak és kimerültebbek az emberek, úgy válik mind fontosabbá, hogy tudatosítsuk magunkban, honnan származunk. Míg a szellem, a lélek, a tudat esetében megannyi választ - és kérdést - találhatunk, addig a test esetében minden egyértelmű.
Csillagok unokái és nagyszülei vagyunk.
Valódi csillagoké, igen, azoké a hatalmas, világító égitesteké, amelyek a fény forrásai a mindenségben.
Amikor a naprendszerek kialakultak, csupán por lebegett az űrben - egykorvolt csillagok pora. Csillagporból lett a mi Napunk is, a Föld is, és rajta minden élőlény.
Tudjuk, hogy hacsak nem jön közbe valami, a Nap el fogja nyelni a Földet néhány milliárd év múlva. Élő bolygónk egy csillag részévé válik, s mikor a Napunk is kihuny és szertefoszlik, csillagpor fog az űrben lebegni, hogy aztán, ki tudja mikor, ismét egy csillaggá és bolygókká álljon össze.
"Minden férfi és minden nő egy csillag" LAvL I:3
Ennek az isteni kinyilatkozásnak természetesen más olvasata is van - mindenki a saját pályáján haladó, saját belső fénnyel bíró lény, aki a saját világának középpontja, éltetője és majdan felfalója is.
Mégis, rendelkezik ezzel az értelemmel is.
Úgyhogy ha fáradt, kimerült, beteg vagy, nyúz az élet, a hétköznapok szürkesége és kilátástalansága maga alá gyűrne, jusson eszedbe:
No comments:
Post a Comment