Általános igazság az is, hogy egy hitetlennek semmi sem bizonyíték, egy hívőnek minden az.
Mégis, van valami, ami az idők kezdete óta egyértelmű bizonyítéknak tekinthető, ez pedig a kinyilatkoztatás. Természetesen minden kinyilatkoztatás megkérdőjelezhető. Amikor egy próféta(nő) a saját tettei igazolására "kap" igazolást az istenségétől, ott élhetünk a gyanúval, hogy legjobb esetben is csak a saját tudatalattija szólt hozzá.
Amikor viszont a kinyilatkoztatás inkább felfedő, információközlő, és a befogadó számára több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol, ráadásul mindezt úgy, hogy nem igazol egyetlen önös, földi, emberi tettet sem - ott ránk bízatott, mit kezdünk vele.
A Nagy Istennő többször is megnyilatkozott az évezredek során. Elsőként egy olyan, töredékesen fennmaradt üzenetét tesszük közzé, amelyik sokáig rejtezett a sivatag mélyén, és csak a huszadik században került ismét napvilágra.
Nyelv, Dátum, Szerző, Eredet, és Kézirat
A Mennydörgés, Tökéletes Elme csak kopt
verzióban létezik, amit Nag Hammadiban tártak föl (NHC VI,2:13, 1-21,32). A szerző,
időpont és a származási hely ismeretlen, de a második-, vagy harmadik század
kulturális közege miatt kézenfekvőnek tűnik Alexandria. De biztosra vehető,
hogy a szöveg eredetileg görög nyelven íródott, jóval kr.u.350 előtt, mely a
kopt kézirat valószínűsíthető születési ideje. A fennmaradt szöveg viszonylag
teljes, kisebb sérüléssel a teteje alatt az első négy lapon (13-16), és
valamivel súlyosabb sérülés az első tíz sorokban a maradék kézirat-oldalakon
(17-21).
Ki lehet a beszélő?
Régóta vita
tárgya, ki is lehet a titokzatos istennő, aki beszél a hallgatósághoz. A
legtöbb tudós Sophiát nevezi meg, a Bölcsesség istennőjét –azonban ez tipikus
hibának is mondható: ha gnosztikus-jellegű írás és istennő szerepel benne,
akkor az ex catedra Sophia. Szóba jöhet még Pronoia, mint látni fogjuk, de ez
is csak spekuláció lehetne.
Ugyanakkor az
elemzésből kiviláglik, hogy egyértelműen nem lehet gnosztikusnak nevezni az
írást, sőt, egyáltalán nem lehet egyértelműen meghatározni a műfaját.
Saját meglátásom
szerint az önjellemzések alapján nem Sophia, hanem Ízisz az isteni beszélő,
pontosabban Ízisz, Sekhmet és Bastet istennők szinkretikus istensége, a kr.u.
3. századi Ízisz-misztériumok istennője.
A szöveg lehetett
egy beavatási szertartás fő szövege is, melyet a papnő, mint Ízisz adott elő a
hallgatóságnak –s akik e szöveg hallgatása és megértése révén kerülhettek
tovább a bensőbb titkok felé.
A Mennydörgés egyedisége
A magyar fordítás
és a kommentár G.W.MacRae fordítása alapján készült.
Nag Hammadi
Kódexek, V,2-5 és VI;
Berlini Papirusz
8502,1 és 4, ed. D. Parrott,
Leiden: E. J.
Brill, 1979, 231-55, kritikai referenciaként G. W. MacRae angol fordításához, a
The Nag Hammadi Library in English-ben, ed. J. M. Robinson, 271-277;
B. Layton, The
Gnostic Scriptures, NY: Doubleday, 1987, 80-85
A költemény
elrendezése R. Unger „Zur sprachtlichen und formalen Struktur des gnostischen
Textes ’Der Donner: der vollkommene Nous,’”-t követi. Oriens Christianus 59
(1975) 78-107.
A Mennydörgés, a Tökéletes Elme a Nag
Hammadi kódexekben található költemény (NHC VI,2). Stilisztikailag három
stílusból áll: hasonlóan a héber bölcsesség-írásokhoz, vagy az
Ízisz(Aset)-aretalógiákhoz és a platoni dialógusokhoz. Ezeket a stílusokat
váltakozva használja. Vallási szempontból nehéz meghatározni a szöveg forrás-tradícióját.
Nem mutat be kizárólagosan zsidó, ortodox keresztény, vagy gnosztikus
keresztény témákat, és egy ismert gnosztikus „mítoszra” sem utal.
A mű egy női
istenség/istennő párbeszéd formátumú kinyilatkoztatása, aki egyes szám első
személyben és második személyhez beszél.
És éppen ez a
személy-váltakozás az, ami közelebb visz minket a szöveg megértéséhez és
kapcsolódási pontokat találhatunk a bibliai Bölcsesség szövegekkel (pl., Péld
8, Préd 7-8, 1 Enoch 42). A Mennydörgés kiválóan kombinálja a különböző
stílusokat a paradoxonok és antitézisek által, amik miatt gyanítható a görög
eredet.
Tartalmát és formáját
tekintve a Mennydörgés más Nag Hammadi kódexekben található írásokhoz is
hasonlít: azon himnikus beszédekhez, ahol Pronoia nyilvánul meg (in Ap. John
II,1:30,11-31,28); Protennoia (Trim. Prot. XIII,1); Sophia Zoe, az „Élet Évája”
(in Orig. World II,5:114,8-15); és a spirituális Éva az Éva Evangéliumában
(Epiph., Pan. 26.3.1). Csakhogy szemben ezekkel a szövegekkel a Mennydörgés nem
„használ” közvetítőt, az istenség közvetlenül nyilvánul meg a hallgatóságának.Egyedülálló tehát a szöveg, még a Nag Hammadi Kódexek között is.
A rövid bevezető után következzen maga a kinyilatkoztatás
Mennydörgés
(angol kritikai
fordítás: G.W. MacRae)
„A hatalomtól
küldettem el
És eljöttem
azokhoz, kik elmélkednek rajtam.
És megtaláltak
azok között, akik kerestek engem. (13,2-5)
Nézzetek rám, ti,
akik elmélkedtek rajtam;
S ti hallgatók,
halljatok engem!
Ti, akik rám
vártok, fogadjatok magatokhoz engem.
És ne űzzetek el
látásotok elől.
S ne tegyétek
gyűlölködővé, sem hangotokat, sem a hallásotokat.
Ne legyetek tudatlanok
felőlem, sehol és semmikor.
Legyetek éberek!
Ne legyetek
tudatlanok felőlem. (13,5-15)
Mert vagyok az
első és az utolsó.
Vagyok a tisztelt
és megvetett.
Vagyok a szent és
a céda asszony.
Vagyok a feleség
és szűz.
Vagyok az anya és
a leány.
Anyám tagjai
vagyok.
Vagyok a meddő
asszony, és az kinek számos fia van.
Vagyok a
menyasszony, kinek násza nagyszerű, és nem vettem magamnak férjet.
Vagyok a bába, és
az, aki nem szül.
Vigasza vagyok
vajúdásaimnak.
Vagyok a
menyasszony és a vőlegény.
A férjem az, ki
nemzett engem.
Apám szülőanyja
vagyok és nővére férjemnek.
És ő az én
gyermekem.
Szolgája vagyok
annak, ki alkotott engem és uralkodója utódaimnak.
De ő az, ki idő
előtt [nemzett engem], a születés napján és ő az én utódom, kellő időben, és
erőm tőle származik.
Vagyok a pálcája
ifjúkora erejének, s ő az én öregkori botom.
S bármit akar, az
történik velem.
Vagyok a
felfoghatatlan csend, s a gyakran felbukkanó gondolat.
Vagyok a rengeteg
hang szava, és a rengeteg alak megnyilatkozása (logosza).
Vagyok a kimondott
nevem. (13,15-14,15)
Miért, hogy ti,
akik gyűlöltök, szerettek engem?
És gyűlölitek
azokat, akik szeretnek engem.
Ti, akik
megtagadtok, hitet tesztek mellettem,
És akik hitet
tesznek mellettem, azok megtagadnak.
Ti, akik igazat
szóltok rólam, hazudjatok,
És ti, akik
hazudtatok rólam, szóljatok igazat.
Ti, akik ismertek
engem, legyetek tudatlanok felőlem; és azok, akik nem ismertek
engem, jöjjenek,
hogy megismerjenek! (14,15-25)
Mert vagyok a
tudás és a tudatlanság.
Vagyok a szégyen
és a merészség.
Szégyentelen
vagyok és szégyenkezem.
Erő vagyok és
félelem vagyok.
Hadakozás vagyok
és béke. (14,26-32)
Figyelmezzetek
rám. (14,32-33)
Vagyok a
megszégyenített és a hatalmas lény. (14,33-34)
Ügyeljetek
szegénységemre és vagyonomra.
Ne legyetek
gőgösek hozzám, mikor a földre hajítanak,
S akkor
megtaláltok majd azok között, akik jönnek.
És ne bámuljatok
meg a trágyadombon, és menjetek és hagyjatok ott, számkivetve.
S akkor
megtaláltok a királyságokban.
És ne bámuljatok
meg, mikor kidobnak azok közé, kik kegyvesztetté váltak, és a
legjelentéktelenebb helyeken,
És akkor
kacagjatok rajtam.
S ne űzzetek ki
azok közé, kiket dicstelenül öltek meg. (14,34-15,14)
De én, én
könyörületes vagyok, és kegyetlen vagyok. (15,15-16)
Legyetek résen!
Ne gyűlöljétek
engedelmességemet,
És ne szeressétek
önuralmam gyengeségemben.
Ne hagyjatok el,
És erőmtől ne
féljetek.
Ugyan, miért
nézitek le félelmemet,
És átkozzátok
büszkeségem? (15,16-24)
Én vagyok az, ki
minden félelmekben létezik, és merészség a reszketésben.
Vagyok az, aki
gyenge, s jól érzem magam a hely gyönyörében.
Vagyok a bolond és
vagyok a bölcs. (15,25-31)
Miért gyűlöltetek
engem tanácsaitokban?
(Azért) Mert én
csöndben leszek azok között, akik hangtalanok,
S meg kell
mutatkoznom és beszélnem?
Miért gyűlöltetek
akkor, ti görögök?
Mert barbár vagyok
a barbárok között? (15,31-16,3)
Mert én a görögök
bölcsessége,
És a barbárok igaz
tudása vagyok.
Vagyok az ítélet,
görögök és barbárok fölött.
Vagyok az, kinek
képmása többszörös Egyiptomban,
És az, kinek nincs
képmása a barbárok között.
Vagyok a mindenütt
gyűlölt és a mindenütt szeretett.
Vagyok az, kit
Életnek neveznek, ti pedig Halálnak.
Vagyok az, kit
Törvénynek hívnak, ti Törvénytelenségnek.
Vagyok az, akit
üldöztetek, s vagyok az, akit elfogtatok.
Vagyok az, akit
szétszórtatok, és összeszedtetek megint.
Előttem
megszégyenültetek és szemérmetlenek voltatok velem.
Vagyok az, aki nem
tart ünnepet, és vagyok az, akinek ünnepe rengeteg.
Én, én istentelen
vagyok, és vagyok az, kinek Istene többszörös.
Vagyok az, ki
fölött elmélkedtek, és vagyok az, akit megvetettetek.
Tanulatlan vagyok,
és ők ezt tanulják tőlem.
Vagyok az, akit
semmibe vettetek, s elmélkedtetek fölöttem.
Vagyok az, aki
elől elrejtőztetek, s az, ki előtt felbukkantok.
De valahányszor
elrejtitek magatokat, én magam fogok megjelenni.
Mert valahányszor
felbukkantok, én [rejtőzöm el] előletek.
Azoknak, akiknek
[…]
[…]
[…] érzéketlenül
Vegyetek engem […]
[megértés] a fájdalomból.
és vegyetek engem
magatokhoz a megértésből [és] fájdalomból.
Vegyetek engem
magatokhoz a szégyenteljes helyekről és a bűnbánatból.
És szerezzetek meg
azoktól, akik jók maradtak a szégyenletességben is.
Szégyentelenül,
ragadjatok magatokhoz szégyentelenségben;
És szégyentelenül
szégyenkezve hibáztassátok tagjaimat magatok között.
És jöjjetek
hozzám, ti, akik ismertek engem, és ti, kik ismeritek tagjaimat.
Hozzátok létre a nagyokat
a kicsiny első teremtmények között.
Lépjetek előre a
gyermekkorhoz, és ne nézzétek le, mert kicsi és apró.
S ne vegyétek el a
nagyságot részletekben a kicsinységből,
Mert a kicsinység
a nagyságról ismerszik meg.
Miért átkoztok és
tiszteltek engem?
Ti megsebeztetek
és megkönyörültetek.
Ne válasszatok el
az elsőktől, kiket ismer[tetek.
És] senkit ne
dobjatok [ki,
és ne] hozzatok
senkit vissza […]
…visszahozott
titeket
és…[nem ism]eritek
őt (17,4-18,5)
[Én…{Ismerem azt}]
ami az enyém
[…] ismerem az el[sőket],
és az utánuk következők ismernek engem.
De én vagyok a
[tökéletes] tudat és a [{villámlás}] nyugalma.
Én vagyok a
kutatásom tudása, és azok lelete, akik utánam kutatnak.
És azok parancsa,
akik engem kérdeznek.
És az erőknek
ereje az angyalokról való tudásom alapján, akik logoszom által küldettek el,
És az istenekről,
kik idejük szerint a parancsom által,
És velem van,
miáltal minden ember szelleme létezik,
És bennem van,
miáltal a nők léteznek.
Vagyok a
magasztalt és dicsért és a gúnyosan megvetett.
Vagyok a béke és
miattam tör ki háború.
S vagyok egy
idegen és egy honfitárs,
Vagyok a lényeg, s
az, kinek nincs lényege.
Azok, kik
együttlétemből jönnek a létezésbe, nem tudnak rólam,
És azok, akik a
lényegemben vannak, tudnak engem.
Akik közel állnak
hozzám, tudatlanok voltak felőlem,
És akik messze
vannak tőlem, ismertek engem. (18,6-35)
Azon a napon,
amikor közel vagyok [hozzátok, ti] messze vagytok [tőlem.
És] azon a napon,
mikor [messze vagyok] tőletek, [közel] [vagyok] hozzátok.
Én [vagyok]
[{mindeneken}] belül
[Én {vagyok, aki
megismerhető}] a jellegekről
Én vagyok, aki
[{megismerszik}] a szellemek teremtéséről, [{én vagyok}] a lelkek kívánsága.
(18,35-19,8)
[Vagyok] az
egyesülés és a felbomlás.
Vagyok a
megmaradás és az elvesztés.
Vagyok a leereszkedés
s ők feljönnek hozzám.
Vagyok az ítélet
és a felmentés.
Én, én bűntelen
vagyok, és a bűn gyökere belőlem származik.
Vagyok a bujaság
külsőmben, s a szív önuralma bennem létezik.
Vagyok a hallás,
mely elérhető mindenkinek, és a felfoghatatlan beszéd.
Vagyok a néma, aki
nem beszél, és szavaim száma tengernyi sok. (19,9-25)
Hallgassatok engem
szelídségben, és tanuljatok tőlem keménységben. (19,25-27)
Én vagyok az, ki
felkiált,
És én vagyok, ki a
földre vettetik.
Elkészítem a
kenyeret, s az elmémet belül.
Vagyok a saját
nevem tudása.
Vagyok az, aki
felkiált, és aki figyel.
Megjelenek é[s
{lepecsételt zárakon át}] besétálok [{az én házamba,}]
Pecsétje az én
[…]…[nak jele]
Én vagyok […] a
védelem.
Vagyok az, akit
Igazságnak hív[nak]. És veszélynek[…] (19,28-20,8)
Magasztaltok engem
[…], és suttogtok [ellenem].
Ti, akiket
legyőztek,
Ítéljétek meg
őket, mielőtt ők ítélnek meg titeket.
Mert a bíró és a
pártosság bennetek lakozik.
Ha elítéltettek
általa, ki fog felmenteni titeket?
És ha ő felment,
ki lesz képes bebörtönözni titeket?
Mert ami benned
van, ugyanaz, mint ami kívüled van.
És az, ki
megformált téged kívül, benyomást tett róla bensődben.
És amit magad
körül látsz,
Azt önmagadban
látod.
Ez látható, és ez
a te öltözéked.
Hallgassatok meg,
hallgatók, és legyetek tanultak szavaimból ti, akik ismertek engem. (20,9-28)
Vagyok a hallás
mely elfogadható minden esetben,
És a beszéd, mely
megfékezhetetlen.
Én vagyok a hang
neve, és a név hangja.
Én vagyok az írás
jele, és a különbség megnyilatkozása.
És én …
[3 sor hiányzik]
[…] fény […] és
[…]
[…] hallgatók […]
ti.
[…] a hatalmas
erő.
És [{vagyok, aki}]
nem fogja elmozdítani a nevet.
[…] aki alkotott
engem
De én ki fogom
mondani a nevét. (20,28-21,11)
Tekintsétek hát
szavait, és minden írását, mely elkészült.
Figyelmezzetek
hát, ti, hallgatók, és ti szintén, angyalok,
És azok, akik
elküldettek,
És ti, szellemek,
akik föltámadtatok. (21,12-18)
Mert én vagyok az,
aki egyedül létezik,
És nincs senkim,
aki megítélne engem. (21,18-20)
Mert rengeteg a
kellemes forma, mely számos bűnben lakozik,
És féktelen
tettekben és dicstelen szenvedélyekben és futó gyönyörökben,
Melyeket
megfékeznek, míg kijózanodnak,
És fölrohannak a
pihenőhelyükre.
S ott meg fognak
találni engem,
És élni fognak és nem
halnak meg többé megint. (21,20-32)